Edit és Géza első randijuk alkalmával vacsorázni mennek. Géza elhatározta, hogy remekül fogja magát érezni. Edit evés közben magára borítja a pohár bort, amit együtt választottak az itallapról. Géza erre segítőkészen reagál: "Semmi baj, segítek felitatni." Majd hazafelé Edit nem találja a kulcsai. Valószínűleg elhagyta, erre Géza rávágja: "Én is folyton elhagyom.."
Pár év elteltével Edit és férje, Géza ismét vacsorázni mennek. Edit ruháján újra italfolt égtelenkedik egy gyors mozdulat eredményekéne. Géza erre idegesen rámordul: "De béna vagy!" Hazafelé a feleség nem találja a táskájában a kulcsait, Géza dühöng: "Hülye tyúk!"
Ugyanazok az emberek, ugyanazok a szituációk, csak más hozzááláásal!
Mi döntjük el, hogyan látunk másokat. Amikor úgy döntünk, hogy jó színben akarunk látni valakit, akkor roppant mód toleránsak bírunk lenni. Amikor úgy döntünk, hogy minket valaki idegesít, akkor a hibáira koncentrálunk.
Nem az emberek viselkedése határozza meg, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk, hanem a mi hozzáálásunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
joseph38 (törölt) 2009.07.17. 18:16:26
a férj nekem hogy Józsi hidd el minden nap keményen meg kell dolgozni azért hogy a házasságunk csendben teljen el.
Szóval mind a ketten oda figyeltek egymásra és eenek már 20 éve legalább.