Mit hozhat a 21. század a kapcsolatok területén? S vajon miért lehet ez ma kérdés egyáltalán? - szegeződött nekem egy felvont szemöldök nemrég, s én összeszedtem a gondolataimat.

	Íme: .. talán mert a Világ annyira kifordult önmagából, hogy az eddigi ismereteink már-már elavultnak számítanak? .. talán mert még sosem volt annyira szükség az emberi kapcsolatokra, mint napjainkban? Azt gondolom, e két útvonalon lehet keresni a választ.

De a megoldás mindig belőlünk fakad!
Ki merre, hol tart az életében?
Mi a prioritás?
Mi mozgat?

Bármit is mutat a Világ, mi magunk döntjük el, mi az amivel azonosulunk és mi az amit elkerülünk!

- van, aki racionálisan tekint e témára is, és egy kellemesnek tűnő kapcsolatból akarja kihozni a legjobbat. Kompromisszumokra készteti magát, és elsősorban a társadalmi konvencióknak próbál megfelelni.
- van, akit az érzelmei vezérelnek, talán Ő az aki a klasszikus nő-férfi ideálképben hisz. Keresi a nagy Ő-t és megpróbálja elérni álmait.

Egyik sem jó vagy rossz. Mindegyik egy lehetőség, amivel, ha egyensúlyban élünk, a legjobbat hozhatjuk ki Önmagunkból és a környezetből is!

Nem könnyű egyiknek sem, másiknak sem. Eleinte szerelemből, vagy legalábbis valamiféle erős vonzalomból fakadó kötelék kezdi összetartani az embereket. Aztán ez változik, hogy mivé, az is csak tőlünk függ!

A végeredmény kettőse valahogy így nézhet ki:
- kapcsolat, amely a gazdasági helyzet megkönnyítése céljából tudatosan vagy ösztönösen működtetett. Egyetlen célja a család társadalmi elvárások szerinti összetartása.
- kapcsolat, ami azért működik, mert a felek rátaláltak egy vagy több olyan közös pontra, motivációra, mozgató rugóra, amiben együttműködésük, az egymás iránti affinitást nap, mint nap növeli.

Ez az én látásmódom.
Nem kell vele egyetérteni, de talán érdemes átgondolni!