PLB - Blog

Egy csodás kezdeményezés - a webcsillag születik pályázaton indított flashmobok feldolgozásával készített videónk bejutott a döntőbe! A verseny 2009. december 18-án 22 órakor zárul.

KÉRLEK nézd meg, és ha tetszik, SZAVAZZ! .. a már korábban regisztrált e-mai címeddel vagy ha eddig még nem tetted meg, regisztrálj és szavazz, MOST! A videónkat itt láthatod és itt is kell szavaznod: http://www.rtlklub.hu/webcsillag/2295_gyogyitsd_meg_a_vilagot_most

(A korábban regisztrált e-mail címre regisztráció megerősítő e-mailt küldtek, ezt vissza kell igazolni a szavazás előtt)

Az ÖRÖMTÁNC szervező csapata! - www.oromtanc.net

Kérlek, ha egyetértesz, továbbítsd ezt Te is!

'Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki,ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitnia dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne,melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben.  Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott,telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az  asztalán, ahogy azt ő ott hagyta. Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: "Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak asportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy
megjegyzés:*FIZETVE*.

*/Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!/*'

Az ajándékozások idején jusson eszedbe ez a kis tanmese, ha épp nem azt kapod első ránézésre, amit elképzeltél Magadnak!

szólj hozzá: Süketnéma kórus: Imagine

Mit hozhat a 21. század a kapcsolatok területén? S vajon miért lehet ez ma kérdés egyáltalán? - szegeződött nekem egy felvont szemöldök nemrég, s én összeszedtem a gondolataimat.

	Íme: .. talán mert a Világ annyira kifordult önmagából, hogy az eddigi ismereteink már-már elavultnak számítanak? .. talán mert még sosem volt annyira szükség az emberi kapcsolatokra, mint napjainkban? Azt gondolom, e két útvonalon lehet keresni a választ.

De a megoldás mindig belőlünk fakad!
Ki merre, hol tart az életében?
Mi a prioritás?
Mi mozgat?

Bármit is mutat a Világ, mi magunk döntjük el, mi az amivel azonosulunk és mi az amit elkerülünk!

- van, aki racionálisan tekint e témára is, és egy kellemesnek tűnő kapcsolatból akarja kihozni a legjobbat. Kompromisszumokra készteti magát, és elsősorban a társadalmi konvencióknak próbál megfelelni.
- van, akit az érzelmei vezérelnek, talán Ő az aki a klasszikus nő-férfi ideálképben hisz. Keresi a nagy Ő-t és megpróbálja elérni álmait.

Egyik sem jó vagy rossz. Mindegyik egy lehetőség, amivel, ha egyensúlyban élünk, a legjobbat hozhatjuk ki Önmagunkból és a környezetből is!

Nem könnyű egyiknek sem, másiknak sem. Eleinte szerelemből, vagy legalábbis valamiféle erős vonzalomból fakadó kötelék kezdi összetartani az embereket. Aztán ez változik, hogy mivé, az is csak tőlünk függ!

A végeredmény kettőse valahogy így nézhet ki:
- kapcsolat, amely a gazdasági helyzet megkönnyítése céljából tudatosan vagy ösztönösen működtetett. Egyetlen célja a család társadalmi elvárások szerinti összetartása.
- kapcsolat, ami azért működik, mert a felek rátaláltak egy vagy több olyan közös pontra, motivációra, mozgató rugóra, amiben együttműködésük, az egymás iránti affinitást nap, mint nap növeli.

Ez az én látásmódom.
Nem kell vele egyetérteni, de talán érdemes átgondolni!

Ne üljetek fel a vakításra! H1N1

Érdekes, nem, hogy a legújabb influenza vírus valahogy válogatós, és csak az iskolákban ütötte fel a fejét, a fiatalok közt, hogy beijesszék a szülőket. Hányan is haltak meg eddig benne, egész hazánkban? 2, azaz kettő ember, és az sem biztos, hogy kizárólag ettől! Évente több százan halnak meg a minden évben mutálódó vírusoktól, tüdőgyulladásban és szövődményekben.

Ne üljetek fel a vakításra!

FIGYELMEZTESSÉTEK A BARÁTAITOKAT, AZ EMBEREKET!

.. további összefoglaló letölthető itt!

Időről időre megéri behunyni a szemedet, és azt mondani magadnak a sötétben: "Én vagyok a varázsló, és amikor kinyitom a szememet, látni fogom a világot, amelyet én teremtettem, és amelyért csak én vagyok a felelős."

Aztán lassan - akár a színpadi függönnyel teszik -, vond fel szemhélyadat, és tudd, hogy ez a Te világod, s pont olyan, amilyenné tetted.

Kedves Olvasó!

Akinek kérdése van, talál választ, bárhová megy is. Nos én nem bárhol jártam, hanem az előzőekben beharangozott redezvényen. Épp egy hete volt a Válaszút Konferencia, a válaszok konferenciája. Természetes is volt hát, hogy kapunk - remélem a több százas seregből  rajtam kívül mások is - válaszokat.

Milyen összefüggés van a siker (sikeresség az élet bármelyik területén) és a személyiségfejlődés között? Ez volt a fő irányvonal. Nos, azt hiszem erre nem csak szóban érkezett a megoldás, hanem saját bőrünkön is éreztük a fejlődés szükségszerűségét! Köszönet az előadóknak, akik egytől-egyig mind nagyszerű emberek és ki-ki hogyan, már letett valamit az asztalra, amiért példaként állhatott előttünk.

Kettőjük személyes jóbarátaim és szeretettel ajánlom Őket mindenkinek, aki tágítani szeretné tudását, személyiségét vagy csak érdeklődik minden új iránt!

Mindkét könyvben sorsfordító válaszokat kaphat a kérdező! :-)

"Azt beszélik, vonatsíneket építettek az Alpokon keresztül Bécs és Velence között, jóval azelőtt, hogy létezett volna az út megtételére alkalmas vonat. Megépítették, mert hitték a vonat eljön egyszer!"

/a Napsütötte Toszkána c. filmből/

Választanod kell – nap mint nap. Vagy így, vagy úgy…   ... de valahogy mindenképp!

Ha Te nem döntesz, akkor majd az Élet dönt Helyetted – és abban nem mindig van köszönet.

Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, ami elmúlt, elmúlt. Ami megtörtént, megtörtént.
De mindig tovább lehet és tovább is kell lépni!

Viszont bármikor dönthetsz úgy, hogy mától egy új időszámítás kezdődik. Ebben lehet segítségedre a Válaszút konferencia 2009. november 5-én!

Ha érdekel, hogy az életben a siker (legyen az üzleti vagy magánéleti) és személyiségfejlődés hogyan függ össze, itt a helyed!

További információ a www.valaszut.com oldalon!
(Jelentkezésed esetén az ajánló rovatba írd be: PLB.)

Sokan úgy élik le az életüket, hogy folyton csak a múltban álmodnak, csak arra gondolnak, nosztalgiáznak, hogy régen milyen jó volt, milyen jól éltek, mennyivel több mindenre volt pénzük, mi mindent megvehettek ugyanennyi fizetésért

pld: Bezzeg régen milyen jó volt, manapság már semmit sem tervezhetek, úgysincs rá pénzem!

Ők azok, akik inkább csak beszélnek, de változtatni a helyzetükön végül mégsem tudnak, vagy nem is akarnak. Az élet viszont nem erről szól. Tudni kell változni, alkalmazkodni az újdonságokhoz, a kialakult helyzethez. Aki pedig ugyanazon vagy jobb életszínvonalon akar élni, mint régen, annak cselekednie kell. A múlt már lezárult, mától pedig egy új élet kezdődik, amihez új álmok társulhatnak, ha nem félünk vállalkozó szelleműek lenni.

Másoknak vannak ugyan terveik, álmaik a jövőre nézve, de ezek a legtöbbször csak kicsik, olyanok, amiknek teljesítéséhez csupán idő kell és az, hogy eltervezzük. Az ilyen álmok azonban nem visznek minket jóval előbbre, csak kis lépésekben haladhatunk velük. Az ilyen álmok azért születnek, mert az ezeket megálmodók biztosra akarnak menni, nem akarnak semmiféle kockázatot vállalni. Megvalósíthatót álmodnak, de gyakran azt sem valósítják meg, mert nem elég fontos az az álom, úgy vannak vele, hogy majd meglesz az valamikor magától is.

Pld: Egyszer szeretnék venni egy szép új autót!

Akadnak olyanok is, akik megvalósítják álmaikat, és azután nem álmodnak újat. Az ilyen emberek életében általában eljön az az idő, amikor már nem elég az, amijük van, érzik, hogy hiányzik az életükből valami, amiért érdemes lenne küzdeni.

Pld: Orvos leszek! – Azzá lettem, szeretem a szakmám, de valami hiányzik. Ilyenkor új álmot kell teremteni! Új célt, ami leköt minket, színt visz az életünkbe.

A következő álom az, amikor nincs tervünk. Tudjuk, hogy mit akarunk, de nincs konkrét jövőképünk, hogyan valósíthatjuk meg majd végső célunk. Végül az ilyen álmokkal sem érünk semmit, mert álmaink tervek nélkül csak kimondott szavak maradnak.

Pld: Bárcsak lenne egy nyaralóm a Balaton parton!

A célunk eléréséhez vezető terveink meghatározására kérhetünk segítséget is, nem kell mindent egyedül csinálnunk. Erre jó példa a hálózatépítés, ahol szponzorunkhoz mindig bizalommal fordulhatunk segítségért.

Akiknek nagy álmaik vannak és céltudatosak, azok tervet készítenek. Nem állnak meg az álom meghatározásánál. Megvalósítják azt, azután pedig még nagyobbakat álmodnak. Igazán sikereseknek azok érzik magukat, akik nem félnek nagyokat álmodni és elindulnak megvalósítani álmaikat!

'Jó pap is holtáig tanul' - vajon miért mondják? Elgondolkodtál már erről?

Avagy szereted inkább az iskolpados oktatási rendszert? Mi az, amit az ad?
.. mi az ami abból kimaradt, amit nem ott tanultál meg?

Te minek veszed a mindennapi kihívásokat? Idegesítő, hátráltató tényezőknek vagy útjelzőtáblának, ami mutatni akar valamit?
.. valamit, mert az még épp nincs harmóniában a lelkedben.

Mi az amire az élet tanít meg?

Mit szólnál egy olyan képzési rendszerhez, ami a gyakorlatban is helytálló, használható tudást ad az emberekkel való bánni tudásban; jártasságot ad a pénzkezelésben, a felelősségvállalásban, az időbeosztásban, a célok kitűzésében? Ami segít leküzdeni a személyes félelmeidet, a kétségeket, az önbizalomhiányt, az elutastástól való félelmet, stb? Amely hozzásegít a megfelelő kommunikáció kifejlesztéséhez, a vezetői értékekhez, a sikeres emberek élethez való hozzáállásához?
Mindezek mellett, mit szólnál, ha összeredményként 'csak' annyit kapnál, hogy harmonikusabbak lesznek az emberi kapcsoltaid (családban, munkahelyen, tágabb körben), egyszerűen egyre jobb dolgokat vonzol be, és az életed hátralévő részére óriási pozitív hatást gyakorol?

Vajon ha egy humánus képzési rendszer ezt tudná biztosítani, akarnál-e fejlődni?
.. akár életed alkonyáig, vagy amíg tetszik.

„A rendelkezésére álló idő egyharmadát az emberek többsége munkával tölti. A munka a legkülönösebb élmények egyike. Annak ellenére, hogy semmihez sem hasonlíthatóan intenzív és elégedettséget adó élményekkel ajándékoz meg bennünket, növeli a büszkeségünket, alakítja identitásunkat – a legtöbb ember mégis örül, ha kibújhat alóla.”

„Tekintve, hogy a munka mily tetemes időt emészt fel életünkből, s, hogy milyen erős hatást gyakorol tudatunkra, életünk tökéletesítéséhez muszáj szembenéznünk kétértelműségével.”

Csíkszentmihályi Mihály: És addig éltek, amíg meg nem haltak

Ne állj ellen, ha jön egy megoldási lehetőség - bármi legyen is az! Ne legyél a saját életed gátló tényezője!
Honnan tudod, hogy nem lesz jó? .. hogy nem az lesz a megoldás, akár a végső, akár egy átlendítő?
Miért hiszed, hogy manapság és főleg a Te életedben más tapasztalata, pláne véleménye a biztos pont? Miért nem tapasztalod meg saját Magad???

Mostanában egyre többször futok bele olyan emberekbe, akik panaszkodnak, problémákat sorolnak, (látszólag) megoldásokat keresnek és mikor megoldást ajánlok - merthogy hál'Istennek tudok -, akkor mindenféle érdekes kifogással élve eltolják azt maguktól.

Miért?
.. mert változni kéne hozzá??
EMBER! Térj már észre!
Ha ugyanazt teszed, mint eddig, akkor ugyanaz lesz az eredménye, mint amiben épp most dagonyázol!
Nem kéne akkor vmi mást csinálni? Valahogy másképp csinálni? .. netán változni? Változtatni?

És a másik típus, aki tanul, fejlődik és úgy mond nemet.
.. mert tapasztalati (spirituális) fejlődése során oly sokat tanul és remélhetőleg teszi is a tanultakat, hogy nincs szüksége más okosságára, hanem csak a saját feje után megy.

De kérdem én: mondta az valaha egyettlen tréner/tanító/mester, hogy állj ellen a szembejövő lehetőségeknek?
NEM!
Azt mondhatta, hogy nézd meg, vizsgáld meg jól, hogy a Te körüléményedre az előremozdító lehet-e, de hogy csípőböl eltold magadtól, azt soha senki nem mondta! Ebben ezer százalékig biztos vagyok!

Sokan vannak, akik utálják a hétfő reggeleket, mert egy olyan munkahelyen dolgoznak, ahol a főnökükön múlik, hogy mennyi pénzt keresnek. Lehet, hogy az állásoddal nincs semmi bajod, mégis tönkremegy a munkaadód, mert a partnerei nem tudnak neki fizetni a válság miatt.

Abban viszont biztos vagy(ok), hogy lépned kell. Ha esetleg már megtetted, tarts ki!

Mostanában mindenki a nehéz gazdasági helyzetre panaszkodik, pedig sok embernek ez adja meg a végső lökést ahhoz, hogy végre kezébe vegye élete irányítását, s akár beindítsa első, profitot termelő tevékenységét.

Ha nyitott szemmel jársz a világban, akkor Te nem eshetsz kétségbe, hiszen a lelked mélyén tudod, hogy ha kezedbe veszed az irányítást, nem kell kiszolgáltatnod magadat másoknak. És ma aligha szabad megengednünk azt a luxust magunknak, hogy puszta előítéletek vagy a szomszéd véleménye miatt elmenjünk az új mellett!

Asszem nem mondok újat, talán csak konkrétumot, a következő esettel: ma délelőtt megbeszélést tartottunk a munkatársaimmal arról, hogyan indítsuk útnak a már működő kereskedelmi láncunk közös bázisát. Remek ötletek és megközelítések közepette, jókedvünket hangos kacagások jelezték a háznak, miközben megcsörrent egy telefon. Kolléganőm az öccsét hallgatta: kirúgták az egyik ismert kereskedelmi bankból. Letette a telefont és felénk fordult: "No, legalább teljes időben tudja végezni - az addig másoddállásként folytatott munkáját közöttünk. Egyébként a(z) X.Y. bankból ma 1500 embert küldtek el! Jah, és csődbe ment.."

.. de ahogy mondani szokták: minden rosszban van valami jó.

Tudom, hogy téged is érdekelnek a működő megoldások, vállalkozások, így elképzelhető, hogy már van saját elképzelésed vagy egy beindított eszközöd, ami működik ugyan, de még nem hoz elég bevételt. Látod benne a fantáziát, de egyelőre nem tudsz megélni belőle. Az is lehet, hogy még csak puhatolózol és kutatsz a lehetőségek iránt, mert nem tudod, hogy merre indulj el.

Te hol tartasz ezen az úton?

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze.
Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e  szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

“.. ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.
Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk.
Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.
Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom.
De ez még kevés.
Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.”

Müller Péter: Titkos tanítások

Kell egy cél! Kell egy jó cél! -->

Kedves Barátaim!

Minden eltörpül amellett, hogy EMBERré váljunk! Ez a fő feladatunk!
.. itt, a kényeztetéseket sokszor mellőző világunkban.

"A világon a legnagyobb emberi érték annak képessége, hogy felismered önnön hibádat és képes vagy tudatosan megváltoztatni azt!"

A fentiekhez kapcsolódóan íme egy ajándék, szeretettel a döntéshez:

Az alábbi videót kaptam nemrég, és annyira meghatott, hogy úgy döntöttem, megosztom Veletek. Egy kedves ismerősöm feliratozta nekünk, hogy mindenkihez eljuthasson ez az üzenet.

"A videón egy megható, inspiráló történetet láthattok. Ezen a napon ezek az iskolások olyan tanítást hallhattak a végtagok nélkül született Nick Vujicic-től, amit valószínűleg életük végéig nem fognak elfelejteni…"

Mindenhonnan a gazdasági válság rém(hír)e kacsingat ránk - mindegy most hisszük, vagy sem, mesterségesen gerjesztett vagy sem. Tény, hogy változás van! S mint tudjuk, a változás mindig fájdalmakkal jár!!!
Nincs változás fájdalom nélkül!
Egy a lényeg: Te feladod? .. vagy megerősödsz benne/általa?

“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”

(Ralph Waldo Emerson)

Szerencsés, Sikeres, Egészséges 2009-es évet Minden Kedves Olvasónak!

“Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.”                              (Tatiosz)

Egy élő példával szolgálnék válaszként erre a kérdésre (a minap kaptam egy kedves ismerősömtől, aki saját tapasztalatán okulva segíteni próbál a hasonló problémákkal küzdőknek):

"Nem szép dolog egy beteg embert elhagyni, de az sem szép, hogyha beérjük az állandó kesergéssel, a világ folyamatos szidalmazásával, és azt gondoljuk, ettől szebb, és boldogabb lesz az életünk, a párkapcsolatunk.

A fiatalember nem olyan régen azt kérdezte tőlem:
- O.k, hogy használnom kell épülésem érdekében az önszuggesztiót, de meddig hülyítsem magamat? Úgy is tudom, hogy nem igaz, hogy egészséges vagyok és boldog!

Meddig hülyítse magát?"

A folytatást itt töltheted le:
www.plb.hu/meddighulyitsemmagam.doc

.. válság?

Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele: elmúlik.