'Jó pap is holtáig tanul' - vajon miért mondják? Elgondolkodtál már erről?

Avagy szereted inkább az iskolpados oktatási rendszert? Mi az, amit az ad?
.. mi az ami abból kimaradt, amit nem ott tanultál meg?

Te minek veszed a mindennapi kihívásokat? Idegesítő, hátráltató tényezőknek vagy útjelzőtáblának, ami mutatni akar valamit?
.. valamit, mert az még épp nincs harmóniában a lelkedben.

Mi az amire az élet tanít meg?

Mit szólnál egy olyan képzési rendszerhez, ami a gyakorlatban is helytálló, használható tudást ad az emberekkel való bánni tudásban; jártasságot ad a pénzkezelésben, a felelősségvállalásban, az időbeosztásban, a célok kitűzésében? Ami segít leküzdeni a személyes félelmeidet, a kétségeket, az önbizalomhiányt, az elutastástól való félelmet, stb? Amely hozzásegít a megfelelő kommunikáció kifejlesztéséhez, a vezetői értékekhez, a sikeres emberek élethez való hozzáállásához?
Mindezek mellett, mit szólnál, ha összeredményként 'csak' annyit kapnál, hogy harmonikusabbak lesznek az emberi kapcsoltaid (családban, munkahelyen, tágabb körben), egyszerűen egyre jobb dolgokat vonzol be, és az életed hátralévő részére óriási pozitív hatást gyakorol?

Vajon ha egy humánus képzési rendszer ezt tudná biztosítani, akarnál-e fejlődni?
.. akár életed alkonyáig, vagy amíg tetszik.